Borászatunk és szőlőterületeink Ipolynyék déli lejtőin terülnek el

A schiller receptje nincs meghatározva, de az bizonyos, hogy egy könnyed gyümölcsös vörösbort kell takarjon. A világban járva több stílusban kóstoltuk, valaki rozénak szüretelt éretlenebb szőlőt, a lé egy részét elvette rozéra a többit héjon hagyta schillernek, ezek a borok tanninosak voltak. Mások vörösborra szüreteltek érett szőlőt, abból vonták el a mustot schillerre és a többit hagyták klasszikus vörösbornak, ezek a borok viszont nehezek voltak a magas alkohol miatt és túlérett gyümölcsös jegyeket viseltek. Mindegyik stílusnak van előnye és hátránya, mi abban találtuk meg a stílus kulcsát, hogy schillerre választjuk meg a szüret időpontját, ami egy picit érettebb mint egy rozé alapanyag. A fajátkat együtt a présbe tesszük, és 5 celsius fokra lehűtjük, az alacsony hőmérsékletnek hála nem erjed. A hideg áztatás alatt vagy borász szlenggel folgamazva a kiro maceráció lalatt ízeket, illatokat és színt nyerünk a héjból. Annak hála hogy nem erjed, nem oldódik ki tannin a héjból. Van ennek egy pici hátul ütője, mivel a tannin stabilizálja a vörösbor színét, ha tannin mentes schillert készítünk, akkor bizony leül a színanyag 70% a tartály aljára. Eleinte bántott hogy világosabb színű a siller, de ma már úgy gondolom nem a színe miatt fogyasztjuk, hanem a frissítő gyümölcsös élmény miatt.